Idén is megvolt A KÖR, immár sokadszor. A szeles idő enyhén szólva sem kedvezett a rekordoknak, ennek ellenére néhány egyéni csúcs azért megdőlt… :-) Akit érdekelnek a részletek, azoknak (tőlem szokatlan módon) az alábbiakban írok egy hosszabb beszámolót, mert rengeteg dolog történt ezen a 200 km-en… Akit nem érdekelnek, az pedig itt hagyja abba az olvasást! :-) Jó hosszú, lassú rajt 25-tel, majd amikor eldördült a képzeletbeli startpisztoly, akkor elszabadultak a lovak. 45-49-es tempóval kezdett be a mezőny. Aztán, ahogy az szokott lenni a földvári emelkedő kisebb csoportokra szedte a mezőnyt. Mondjuk úgy, hogy itt már én sem erőltettem az első bolyt (de szerintem nem is bírtam volna). Aztán egy kisebb csapattal indultunk a nyomukba, ami időközben egész nagyra nőtt. Meglepetésemre Fonyódnál utol is értük a főmezőnyt. Rendőrkocsi, zsűrikocsi kerülgetése, mint a Eurosporton. :-) Na, itt egy kis pihi (már amennyit 43-as tempónál lehet), aztán egy satufék előttem, teljes tempóvesztés, és a mezőny végén találtam magam pár méterre leszakadva. Na, itt éreztem először az É-ÉNY-i szelet, ami úgy befújt közénk, hogy nem tudtam utolérni a boly végét. Méterről méterre láttam, ahogy távolodnak, én pedig majd megpusztultam a szembe-oldalszélben. Integettem, aztán saját tempóval, egyedül fel a szentgyörgyi emelkedőn. Balatonszentgyörgynél egy kitáblázott jobbra nyílra szépen elfordultam, majd utána jöttem rá, hogy ez az útvonal egyáltalán nem ismerős nekem. Megfordulni, megállni nem akartam, csak mentem előre, úgyis visszavisz majd az út a 76-osra. Ki is vitt, de mint utólag kiderült, ez cirka 3 plusz kilométert, némi plusz szintet, nameg értékes perceket jelentett… Kifordulva pont egy nagyobb bolyt sikerült megcsípni. Észak felé ennek a bolynak a végén pihentem egy kicsit, aztán újult erővel vágtam neki az északi partnak, amikor is a kölcsönbe kapott nyereg mögötti kulacstartó megadta magát, és letört. Megálltam, hátha össze tudom még kaparni, de mindenestül ott kellett hogy hagyjam, mert nem lehetett visszaszerelni. Ez a pár perces intermezzo arra volt csak jó, hogy az északi partot elég jelentős ellenszélben gyakorlatilag egyedül kellett teljesítenem. Volt 1-2 holtpont, nem sok hiányzott, hogy feladjam. Aztán Füreden egy gyors kulacstöltés, és irány tovább. Onnan már “csak” 20 km volt ellenszélben egy-két kósza társsal, és végre következett egy rövid jótékony hátszeles szakasz. Az északi parton már búcsút is mondtam a 6 órán belüli időnek, és innentől nagyatádi felkészülésnek fogtam fel a dolgot. A sprintre még összekapartam magam, és 5-600 méternél indítottam 2 ember mögül, és még kettőt lendületből elhagytam. Szóval a végén azért megvolt a jó érzés hogy, mindent kiadtam magamból. A hivatalos idő 6:23, az általam mért biciklin töltött idő 6:16. Ha ebből azt a 10 perces kerülőt levonom, akkor annyira nem is volt messze a cél, de így legalább jövőre is lesz okom eljönni! :-) Na, aki idáig elolvasta, az kap tőlem egy like-ot. :-)